Rólunk

Tavaly előtt február környékén úgy éreztük, szeretnénk rendet rakni. Kívül-belül.
Szeretnénk aktualizálni, konkretizálni és tudni a választ arra, kik vagyunk mi 2023-ban.
Hova járunk, mi a helynek az igazi neve, mit képvisel, kiket várunk ide.
Ezt hármasban kezdtük igazán pedzegetni, kibontani és megérteni.
Régóta nem csak anya-lánya, sokkal inkább munkatársakként kaptunk egy asszociációs játékot feladatként, mérjük fel, mi a benyomás rólunk a vendégkörünkben, kik vagyunk mi a külsős szemeknek, milyen szín, vagy éppen érzés ugrik be rólunk elsőnek, milyen állatokat párosítanának hozzánk..
Gondolnátok, hogy az Olea egy mókus és egy fekete párduc egyvelegéből született meg?
Az asszociációval egyetértettünk, mi tényleg ilyenek vagyunk, de vajon mi lehet a közös pont ebben a két állatkában. Nos, a fa, amin élnek, a fa, ami olyan fontos szerepet játszik az életükben.
Ekkor kezdett kitisztulni.
A bézs szín mellé szerettünk volna egy természetes, harmóniát árasztó párt, amit többek között szintén megkaptunk, tehát, a vendégeink szemében, mi bézs és zöld lennénk, ha színekre gondolnak velünk kapcsolatban. Zöld, fa.. minden klappol.
Kéne egy egyszerű, frappáns, ragozható név, ami mégis egyedi, könnyen szájra esik és kapcsolatban áll egy fával.
Nos, felvetettük, hogy legyen egyszerűen csak "Gyökér", utólag nem bántuk meg, hogy végül tovább álltunk.
A viccet félretéve, az Olajfa eredete, története és termésének jellemzői mind-mind hozzánk köthetőek.
Az olajfa tulajdonképpen mi vagyunk, így együtt. Olyan nehezen indult annak a feladata, hogy valahogy összegyúrjuk mindazt, amit képviselünk, mégis úgy érezzük, van egy szimbólum, amit, mintha csak nekünk találtak volna ki.
S, hogy mi a missziónk és milyen csodákat hordoz egy olajfa?
Ha még itt vagy, ezt a pár sort már ne hagyd ki!


Egy kis kultúrtörténet
Pallasz Athéné és Poszeidón versengéséhez kapcsolódik, mely szerint az kap teljes hatalmat az akkori Attica városa felett, aki a helléni polgároknak a legértékesebb javat kínálja.
Mi Érd városának szeretnénk értéket kínálni.
Poszeidón háromágú szigonyával rávágott egy sziklára, és a kibuggyanó forrásból egy, vad, erős ló emelkedett ki. Pallasz Athéné pedig egy olajfa-palántát csettintett ki a sziklából az Akrópolisz kapuja elé, mely "nem csak ehető gyümölcsöket terem majd, hanem a terméseiből kinyert értékes folyadék élelemül szolgál majd az embereknek, ezen felül sebeiket kezelhetik, és ráadásul világíthatnak is vele a sötétben"- csak így, lazán.
Ennyi csodát hordoz egyetlen olajfa. Itt is győzött a NŐ. Észjárásával, előretervezésével, tudatosságával és gondoskodásával. Még a hideg is ráz. Hiszen mi többet kérhetnénk egy szimbólumtól?
A mi missziónk a nők erősítése a női szerepekben való helytállásukban, ami mind tudjuk, hogy ma még összetettebb, mint eddig valaha volt.